"A zabla vagy fékemlő, szájvas, zabola a lószerszám egyik része, amelyet a ló szájába helyeznek, hogy az állatot ezen keresztül irányíthassák.A zabla általában fémből, ritkábban más ...
[Tovább olvasom]
anyagból, gumiból vagy bőrből, esetleg ezek kombinációjából készül. Egy középső elemből és két karikából áll. A szájrész, amely a karikák között van, állhat egy vagy két darabból. Ezeknek a daraboknak a vastagsága megválasztható aszerint, hogy a ló erősebb vagy gyengédebb irányítását tartjuk-e szükségesnek.
A honfoglaló magyarok a zablát "fék"-nek hívták. "Emlő, a gyeplőnek egyik régi magyar neve (így is: Eremlő, fékemlő)". A ló, nyereg, fék, ostor szavunk a legősibb magyar szavaink közé tartozik. A fék szó használata a zabla jelölésére az 1530-as években még általános lehetett.A zabla szó egy szlovén jövevényszó, a zobálo alakból ered, a 14. században szorította ki az ugyanerre korábban használt emlő szavunkat, amely az emik ’szopik’ ige származéka volt. Az „eszik, fal” jelentésű zobati szóra vezet vissza, így a magyar zabál igének is rokona." - (hu.wikipedia.org 17.09.2019)
